Gaál - Kopasz - Szurcsik kiálltíása, 1994

Fénykép

TV_.999850

Szurcsik József „patafizikus jegyzeteit” jól ismerhetjük az Élet és Irodalomból is - a Pécsi Galériában látható víziók az említett rajzok akrillal-olajjal megfestett, lepedőnyivé nőtt változatai. Már-már szájbarágóan, szinte verbálisán fejezik ki az emberek közti kapcsolatok megannyi lehetséges stációját, mely változatok persze a végtelenségig szaporíthatok a szövevényes, a skizofrén és tragikomikus embervilág állapotainak megfelelően. Ezek a hasábolt, héjszerű formákban préselt, elidegenítő arc-falanszterek elkerülhetetlenül plakátszerűek. Az expresszív hatást a narancsból vörösbe forduló színek, az ismétlődő formák ritmusa csak felerősíti - így néha a festői elem a komor, allegorikus iróniával kifejtett mondanivaló járulékos eleme marad.

Atbeszélhetetlen a múlt is. Gaál József formanyelve emb- lématikus, az „Új szüsziphoszok” Isten-ember embriói, kultikus féldombormű ékszerekre emlékeztető emberkéi, a Terra-sorozat maszk-fejű emberlárvái, jellegzetesen infor-mel alkotások - kifejezvén élet- és halál groteszk, tragikusan egymásba forduló metamorfózisait. Ezeket az egy-egy színre hangolt grafikákat föltehetően az Art brut - az archaikus népek expresszív, gáttalan formaalkotó ösztönének és a skizofrén rajzoknak - tanulmányozásai is ihlette. A „Föld-szerszámok”-sorozat képei - a szfinx-szerű, profilban ábrázolt „szerszám-kentaurokkal” ugyancsak olyanok, mintha a régmúlt a prehisztorikus korok megmentett, néha fekete iróniával átírt leletei volnának. A fiatal Munkácsy-díjas művész 1991-ben a XIV. Országos Grafikai Biennálén nagydíjat és római ösztöndíjat is nyert.
Vastagon, lekvárként elkent csíkok sorakoznak Kopasz Tamás Vér IV. című képén - az alvadó vér ibolyába forduló csíkjai így mintegy egymás alá írva töltik ki az ennél is sötétebb, mozgalmas textúrát. Az 5-6 szín szövedékéből fonódó, lélegző struktúra teremti meg a kép harmadik dimenzióját. A
festékcsíkok alatt lüktető, organikus felületeket találni, melyekre a színek újabb omamesei vetülnek, vagy e végtelen, belső rétegezettséget kifejezendő - színes rongyszőnyegeken kezdik meg hosszú utazásukat.
Kopasz Tamás az organikus és a geometrikus formák kapcsolatait szervezi új minőséggé, de többek közt az „részletek az Aranykorból”, vagy a „Rézkor” színzuhataga példa a szín önelvű, jelképteremtő, szuggesztiójára, asszociatív, líraian archaizáló erejére is. Munkái igazolják, hogy Kopasz 1989-90-ben a Pollock-Krasner ösztöndíjban részesült.