a Bosch+Bosch csoport 1973-as katalógusa

Katalógus

PM_.11082

A szabadkai Bosch+Bosch csoport katalógusa; kiállítottak az előző évi Balatonboglári Kápolnatárlatokon is, 1972. augusztus 6-13 között.
Ficzek Ferenc hagyatékából.

;

lásd:
"Jugoszláv kollégák"
1973. július 29 - augusztus 4.
http://www.artpool.hu/boglar/1973/730729k.html

Slavko Matković
YU – 24000 Subotica
Stipe Grgica 32.
Született: 1948. május 15-én Szabadkán. Először 1964-ben állított ki Szabadkán. A Bosch+Bosch csoport alapítója (1969, Szabadkán)
JELENTŐSEBB CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK:

A Bosch+Bosch csoport tárlata Az újvidéki Ifjúsági Tribün szalonjában, 1970
A vizuális költészet IV. nemzetközi tárlata „Atelje 212” galériája (BITEF – 5) Beograd, 1971
First april meeting A belgrádi egyetemista kultúrközpont galériájában, 1972
„Podori Bosch+Bosch” A vajdasági iparművészek egyesületének szalonjában, Újvidék 1972
Kápolnatárlat Bosch+Bosch Balatonboglár 1972
Avantgarde A képzőművészeti Találkozó szalonjában, Szabadka, 1972
Bosch+Bosch A zágrábi egyetemista kultúrközpont galériájában, Zágráb, 1973
Rasponi 73 (A szerb avantgarde kiállítása) A Modern Művészetek Galériája, Zágráb 1973
Tendencije 5 (A konceptuális művészet nemzetközi tárlata) A Modern Művészetek Galériája, Zágráb, 1973
A post- objektumok dokumentumai a jugoszláv művészetben 1968-1972 A belgrádi Modern Művészetek Múzeuma, Zágráb, 1973
Xerox A xerox gépen készített alkotások nemzetközi tárlata A zágrábi egyetemista központ galériájában, Zágráb, 1973

ÖNÁLLÓ TÁRLATOK
„Rad – work”
Az újvidéki Ifjúsági Tribün szalonja, 1971
A SZERZŐ KIADVÁNYAI
Knjiga 5112 A 30 példányban (vizuális kutatások) Szabadka
„Knjiga 5113 B Rad Work 30 példányban (konceptuális művészet) Szabadka, 1971
„Knjiga 5114&E” 15 példányban (könyvobjektum) Szabadka, 1973
A „Kontaktor 973” szerkesztője és kiadója 30 példányban
MŰKÖDÉSI TERÜLETEI:
A vizuális kommunikáció problémáit és ezek eredményeit saját vizuális kutatásaiban – film, képregény, tipodesing, vizuális költészet és intervencionalizmus – használja fel, különös hangsúlyt fektet a konceptuális művészet tanulmányozására. Az 1972/73. évben egy művészeti alkotáson, ajánlaton dolgozik, amelyet a szerző „Introverzális művészetnek” nevez. Elméleti munkával foglalkozik.
TRANSMITTER- „ARTIST”
INFORMATION – „ARTISTICAL WORK” (WORK OF ART)
RECEIVER – CONSUMER
TRNSITION CANAL – ART
ART IS TO COMMUNICATE BY INFORMATION. THE PROCESS OF SOCIALISATION OF THE INFORMATION IS DONE BY ITS RECEPTION FROM THE PART OF THE RECEIVER WHICH IS IRRITATED UNTIL REACTION IN THE FORM OF RETURNING INFORMATION.
RETURND INFORMATION MAY BE(+) OR (-) IN CASE (-) RETRIND INFROMATION IS CONFLICT.
CONFLICT IS NEW INFORMATION.
EVERYTHYNG IS INFORMATION.
EVEN THIS TEXT IS INFORMATION.

Ács József
A tárgyaknak használati értékétől függően, és néha függetlenül is, jelentésük van. Kapcsolatot létesítenek. Használati érték és jelentés (tapasztalat és elmélet) az információt jelenti. Idézzük föl az ismereteinket megelőző időket és képzeljük el a következőt: az almáról nem tudjuk, hogy ehető és ízes, kívánatos gyümölcs. Mindaddig tehát nem ismerjük a használati értékét. A burgonya története igen jó példa arra, hogy a hiányos információ akadályozta a burgonya táplálékként való gyors elterjedését. A kávé élvezetét a kecskék fedezték fel, illetve azok a parasztok, akik észrevették a kecskék nyugtalan, izgatott viselkedését, amikor az ismeretlen növény leveleit legelték. A pásztorok jelentették Etiópiában a papoknak és az észlelésekből információ alakult ki.
A természetben élő népeknél a villamos gépeknek nincs használati értékük, mert nincs információjuk azokról. A mai alkotóknak, ipari formatervezőknek nem az a legfontosabb föladatuk, hogy csak az anyagi kultúra részére készült szép tárgyakat tervezzenek és azokat kivitelezzék, hanem „ki kell emelniük az információt”, és azt kell vizuálissá tenni, annak kell formát adni, illetőleg azt kell kifejezni.
Mennyi legyen az információ és milyen legyen az? Az információ aránytalanná válik a tárgyhoz viszonyulva, önállósulhat, végül az a veszély is fenyegetheti, hogy elszakad a tárgytól. Minden tárgyról arányos információnk legyen. Az információ osztályérdekek szerint alakul. „Nem jó mindenkinek mindent tudnia”, sok fölösleges tudnivaló elvonja a figyelmünket a föladatainkról, dekoncentrál. De mik a föladataink? Forradalmian élni. Ennek „ellenkezője” az a gondolat: akié az információ, azé a hatalom. A tárgyaknak „információs formát” kell adni.
Olyan formatervezés kell, amely a tárgy használatának anyagi, élettani örömeit szellemi értékekkel kapcsolja össze, magasabb élettel tölti meg. Tervezni kell a tudatunkat, érzelmeinket és gondolkodásunk területeit. A tárgyakról, a külvilágról olyan információkat kell fölszabadítani és mozgásba hozni az emberek felé, amelyek a létezésük föltételeiről kell hogy szolgáljanak adatokka, hogy azt bővítetten meg tudják ismételni.

Csernik Attila
Született: 1941. február 8-án Bácstopolyán az ek csoport tagja cím: 21 0000 novi sad bul. 23.oktobra br. 14 X/41
Szövegközpontú kultúránk tönkretette vizuális „idegrendszerünket”. Újra kell tanulnunk nézni, látni környezetünk, a mindennapi, a legbanálisabb is nyújthat olyan fokú vizuális, esztétikai élményt, mint fél kiló festék vászonra kenve.
Az „alkotó” (teljesen mindegy, hogy kőműves, festő vagy útkaparó) kiemelhet és tudatosíthatja bennünk környezetünk képi információit. Ha fogékonyak vagyunk, vizuális élményünkké formálhatjuk az adott értesítést.
A tér, amelyben, mozgunk, vizuális információk végtelenje.
a.az o betű vizuális értékei, kisfilm
hang: Ladik Katalin
kamera: Póth Imre
b.a formák rétegződései
c.akció (az adott környezet second plán) (improvizáció premier plán)
Szelekció nélkül megjelölt felület vizuális impulzusai

Smit József
Született: 1933. augusztus 29-én Újvidéken
Cím: 21 000 Novi Sad, Gajeva br. 5.
Smit József fényképezési módszere a fényképezőgép elmozdításából ered. A fényforrás rögzített, a fényképezőgép mozgásban van. Az akciófestéssel vagy az úgynevezett pacifik-iskola módszereivel hasonlítható össze az eljárása. Smitnek az érdeme, hogy a tárgyakat színekkel váltotta föl. Az éjjeli fényforrásokat „kiválasztja” környezetükből és színes vonalstruktúrákat alakít velük. Smit az utcafényeket megszabadítja célszerű feladataiktól és irracionális, öncélú szerepet vesznek föl.

Ifjú Gábor
Ifjú Gábor 1947. június 6-án született Újvidéken. 1970-től a „Magyar Szó” fotóriportereként működik. 1972-ben az újvidéki fényképkiállítás legrangosabb díjával, „Aranylencsével” tüntették ki. Az év legjobb újságfotójáért járó Svetozar Markovic-díjat két ízben nyerte el. Eddig két önálló kiállítása volt. Fotóit számos hazai és külföldi lap közölte.
A Magyar Szó fotoriporterének első tárlata a Forum-klubban kellemes meglepetés. Ifjú Gábor új utakon halad, nem az „érdekes jeleneteket” keresi, hanem a belső tartalmat, ezt fontosabbnak tartja mint a meglelhető motívumokat. A porbléma izgatja, nem az optikai öröm. Motívumait úgy alakítja, mint a filmrendező, rendszerint valamilyen „irodalmi” gondolatból indult el, tehát a látott jeleneteket átformálja, érzelmei és gondolatai szerint komponálja képeit. Egypár fölvételt mégis „készen vett át”, ilyenek például a Tutenkámen balzsamozása eseményjátékból készített fölvételek, Ladik Katalin költői arcképe igen jól megkomponált kép és még egynéhány. Ifjú Gábor több képen inkább komoly, ábrándos, többször szomorú tragikumba hajló művészként mutatkozik be. Az érzelmeket a fekete felületek ügyes elosztásával fejezi ki, melyek rendszerint befejező akcentusok vagy éppen az előtér bevezetői is lehetnek. Érzelmi feszültsége átlépi a formát és igen gyakran a kompozíció és az elrendezés a hiperrealizmus stílus jegyeit veszik föl. Az autószerencsétlenséget ábrázoló képen hanyatt fekvő férfi feje az előtérben, a fekete szemüveg, az orr vonala és a borotválatlan áll rövidülésén át látjuk az autóroncsot a háttérben. Az ilyen bevezetés a képbe, a következményen át mutattja be a tragédiát, illetve a merész rövidülés folytán az idő jellegét érezzük az eseményeknek. Feltűnő kép a kezek a haj között, az ujjak mint a villák merednek, a nyolc kéz negyven ujjából harminckettő látszik, s különös, érdekes, középkorias hatást vált ki. Az ujjak a ragyogó, de szenvedést hozó sugarak helyett is állhatnak. Imát mondók és mégis fenyegetők. A hatás olyan, mint a gyönyör és a szenvedés együttesen. Ifjú Gábor ilyen kitűnő analógiát talál, és az életet,a motívumait a „lenni vagy nem lenni” határ területére állítja be.

Baráth Ferenc
Fordulópont van a kultúrában, mely már több mint fél százada tart, „az egyedi forma kultúrája kihal. Elkezdődött a meghatározott viszonyok kultúrája.”
Piet Mondrian
Baráth Ferenc két kocka vetületeiből alakítja konstruktivista kifejezésmódját. Más kiállított művei „prizmák”, szigorú mértani síkok változatos tagolással, a teret ismétlődő ritmusokban zárják és nyitják meg. A mértani síkok maximális színellentétei aktív viszonyokat teremtenek, a teret effektusokkal töltik meg. Baráth alkotásai az élet és az ipari termelés és teljességének képzetét keltik. A munkasiker fölötti örömünk visszhangzik a jól kiszámított síkok és a színek ellentéteiben. Ez a művészet a „csak így lehet” élményét közvetlenül a jelek kikapcsolásával mértani sík és szín útján kelti. Minden asszociációs segédeszköz nélkül az össztapasztalatból kialakított alapélményeket érzékelteti.
A konstruktív forma, a tér szabad aszimmetrikus változatai az ellentétes színek, az arányok és viszonyok, a változatok nagy lehetőségeit indítják meg. Baráth modulusokat alakít ki a kocka vetületi síkjaiból. A két kocka keresztirányú helyzetben kapcsolódik, és a színes ferde csíkok, a „szalagok” a kockákat aktivizálják. A kis kockasorok ék irányban állanak, agresszív erőt fejeznek ki, vizuális ütésekkel törnek elő. A kristályok rácsos szerkezetét idézik. Baráth a tér vízióját a kartonlapok minimális kiemelésével fokozza, és függő alkotásainak is három kiterjedést ad. Ez a grafika montázsszerűen állítható és alakítható.

Markulik József
24220 Csantavér
Oslobodilacka utca 8.
1935. május 6-án született Csantavéren. Az iparművészeti középiskolát (dekoratív festészeti szak) 1959-ben Szarajevóban fejezte be, az Újvidéki Tanárképző Főiskolán 1967-ben diplomált. A Csantavéri Általános Iskola rajztanára.
Először 1953-ban a szabadkai festőkkel állított ki. A művésztelepek munkájába 1960-ban kapcsodott be. Több tárlaton szerepelt Vajdaságban és Hódmezővásárhelyen. Tagja az EK csoportnak.
MARKULIK JÓZSEF RAJZAI (1968) Magyar Szó.
…Időszerű témájával és rajzainak színvonalával kellemes meglepetést váltott ki. Amióta nem láttuk Markulik rajzait, nagy utat tett meg. Az ember és a gép motívumával kezdte, pár kiállított rajzán az ember a gép rabjaként szerepel. De szinte rádöbbennésszerűen azt a motívumot választotta, amelyről a képzőművészek eddig nem vagy alig vettek tudomást: a közlekedést és az autószerencsétlenséget. Az érdekességen túlmenő vállalkozása azt mutatja, hogy Markulik számára a művészet nem játék, sem öncélú passzió, nem arra szolgál, hogy másokat szórakoztasson, a siker elérésével sem elégszik meg, hanem nagy erkölcsi és sorsdöntő mondanivalót akar közölni. Művészetével fölhívja a figyelmet a legrosszabbra, az állandósult veszélyre, ami a mai közlekedéssel együtt jár… Markulik hosszú időn át kereste a témát és stílust, most megtalálta, s vele együtt állásfoglalását is.
A ZENTAI MŰVÉSZTELEP 20. TÁRLATA… Az EK csoport többi tagjai közül Benes, Markulik, Petrik, Ács programozott művészetüket a mezőgazdaság és az ár problémaköréből vették. Kísérleteik újdonságok, művészi törekvésük lényege, a művészetet a jelen problémákkal összekapcsolni, s a tartalomból elindulva kívánják a megfelelő formákat kialakítani. Ezek a széles körű lehetőségeknek egy-egy változatát képviselik Markulik – disznóhízlalás, hústermelés kérdései –, de hiányzik a „téma meghatározása”. Benes: Mi lesz veled mezőgazdaság, Petrik: A deviza labirintusa, egy-egy mozzanata a programba vett mezőgazdasági kérdéseknek. Az EK programja szerint kivitelezni kellene a terveket, hogy téralkotások legyenek. Ez a művészet alkalmazást kíván, például valamelyik mezőgazdasági birtokon vagy vásáron stb. lenne helye, s az ilyen művészet közönsége a termelők lennének…
AZ ELSŐ MŰVÉSZTELEP JUBILÁRIS TÁRLATA
…A kísérletező Petrik és Dragoslav Stojanovic-Síp, aki gyakran szerepel a vajdasági művésztelepeken, a folytonosságot képviseli a hatvanak évek derekától az újabb törekvéseket jelentő fiatalabb nemzedék felé. Ide sorolhatjuk Benest, Csernik Attilát, Faragó Endrét, Markulik Józsefet, akik ezen a tárlaton újat jelentenek… Markulik József képeire a fény és misztikus forma, az anyag és ritmus egyenletes föloldozása, a harmóniának új fajta érzékeltetése jellemző, amely az op-művészeteknek egy misztikus változata. Mintha Egri József és Vásárhelyi rokona volna…
MARKULIK JÓZSEF FELVÉTELEI
M. J. csantavéri alkotó, tavaly ősszel és idén a fénykép felé fordult egy meglehetősen megkörvonalazhatatlan festői világból, amelyben láthatóan nem érezte jól magát. Az alkotói alapváltásnak azzal a típusával állunk szemben, amely ezt a cserét nem csupán technikai előnyökkel motiválta. Az új érzékenység kifejlődésével párhuzamban megnövekszik az informatív és pedagógiai tényezők festészetben felmutatható arányával szemben kifejezett kétely is: az indulás most valahol az új eszközök ismerkedésével kezdődik, melyet elméletek segítenek. Markulik munkáinak egy hányadán bizonyos megszervezéseket, struktúrákat emel ki az általános kontextusból (ezek leginkább térbe helyezett tárgyak), melyeket az alkotó-felismerő nem végez intervenciókat, csupán rájuk mutat, kiválogatja és megmutatja őket, ez viszont pedagógiai munka. Az átvivő szerepét vállalva az alkotó nem csak dokumentálásra vállalkozik, a fénykép itt önálló műnek felel meg.
Másfajta képeken az idő, egy megadott helyzet kondenzálásáról van szó, és az effajta közlés a napi hírcsere gyorsaságára tart igényt, amihez ma még nincs alap. Ilyenkor a konceptuális mozzanat kerül előtérbe, és utalást találunk a kérdéses anyag reprodukciós, ugyanakkor közösségi jellegére is. Felismerjük, hogy a hír nekünk van szánva, leginkább szöveggel párosul, amely adatok halmaza vagy szelekciója. A képhír a valósággal szembeni percepciós kapcsolatunkat helyesen formáljuk meg, amikor adott helyen vagyunk.
M. J. nemzedékének első és eddig egyedüli tagja, akinél a kételyt szakítás szabadította fel attól az ősrégi technikától, amely a hatvanas évekig szabadon uralkodott, míg erősen allegorikus és metaforikus, spekulatív nyelvét nem vonták kétségbe. Markulik egy új alkotói típus kialakulási folyamatának rendhagyó esete is itt nálunk.

29 Jul - 4 Aug 1973